Érted a címet, kedves Olvasó? Nem igazán, ugye?

Hogy lehet édes egy semmittevés, erre nekem nincs időm, hisz az csakis haszontalan, elvesztegetett idő. A mai társadalmi elvárások ezt éreztetik velünk és folyton cselekvésre ösztönöznek. Használd ki az időt és cselekedj, bármit is, hisz, ha nem foglalod le magadat, ha nem használod ki minden „szabad” percedet, akkor nem vagy elég hatékony. Folyton terhelve van az agyunk, ha épp nincs, lefoglaljuk és nincs olyan, hogy üresjárat. Annyi adat zizeg folytonosan az agyunkban, hogy nem tudunk kikapcsolni és ezáltal nem tudunk önmagunkra, belső vágyainkra, érzelmeinkre figyelni, lecsendesedni, frissülni.

Annyi az információ az agyunkban, hogy néha nem tudunk nevén nevezné dolgokat, pedig pontosan tudjuk, miről beszélünk. Voltatok már ilyen helyzetben?

Mesélek egy sztorit, ami velem történt meg. Kollégákkal beszélgettünk hármasban. Egy ügyletünk révén egy ismert filmre szeretett volna valamelyikünk utalni, hogy abban a filmben történt hasonló eset. Nem jutott eszébe azonban a film címe, el kezdte körbeírni a film történetét és a főszereplőre vezette a figyelmet, akinek viszont, újfent nem jutott eszébe a neve, de egyikünknek sem, azonban mindhárom tudtuk melyik filmről és színészről beszél. De nem adtuk fel, csak ki akartuk mondani, kire is gondolunk, ezért a főszereplő melletti női szereplőre utaltunk, őt is pontosan tudtuk, hogy ki az, de a neve neki sem jutott eszünkbe, gondoltuk, hogy majd egy másik filmhez kötjük, sikerült is, de annak sem jutott eszünkbe a címe. A vicces azt volt az egész mellett, hogy mind a hárman pontosan tudtuk kiről és miről beszélgetünk, de se név, se filmcím nem jutott eszünkbe. Ez amolyan vak vezet világtalant és mégis odatalál érzet volt és a végén csak nevetni tudtunk rajta.

Így nem csoda, hogy nem értelmezhető a fenti cím és nem tudunk csakúgy semmit tenni.

Nem mehetünk el akkor sem a lényeg mellett. Az agyunk folyamatos terhelés alatt van, és, ha nem engedünk neki egy kis önkéntes pihenőt, zavar fog keletkezni idővel, amely stresszhez, feszültséghez, kimerültséghez fog vezetni. Elengedhetetlen tehát, hogy megismerjük a Dolce far Niente érzetét is.

Ebben a blogomban, kreatív és egyben harmónikus fotórészleteket készítek, amely nyugalmat sugároz, amely arra csábít, hogy egy kicsit pihentesd az agyadat. Némi csavart teszek azért a történetbe, hisz egy kép még nem kapcsol ki, de megalapozhatja a hangulatot, ami felé csábítani szeretnélek.

Októbertől kéthetente jelentkező blogomban minden hangulati elemnek egy könyv is a része lesz, amely valahogy kötődik a könyv témájához, hangulatához.

Kezdjünk hát el semmit tenni. Olvassunk! Igyunk egy pohár selymes bort, készítsünk egy finom, krémes kávét, teázgassunk, vegyünk egy forró, habos fürdőt este, mikor már a gyerekek is elaludtak, gyújtsunk néhány gyertyát magunk körül, hallgassunk zenét, egyszerűen kapcsolódjunk ki. Miközben élvezzük a semmittevést, beleéljük magunkat a könyv történetébe, a zene közben ellazulva, kicsit befelé figyelünk és feldolgozzuk a bennünk felgyülemlett feszültségeket.

A semmittevés boldoggá tesz, egyensúlyba hoz magunkkal és a körülöttünk lévő világgal.

Töltekezzünk, mert valójában az utána való cselekedeteink hatékonysága ettől a pár órától növekszik majd és ne feledjük, ezt csakis magunkért tesszük! Tegyük félre telefonunkat, némítsuk le erre az időre. Nehéz lesz, de hozzá tudunk majd szokni, és higgyük el, frissülni fog a lelkünk, az elménk, jobb lesz a közérzetünk.

Élvezzük hát és éljük meg a most pillanatát!